Dekoratőr, szobrász- és festőművész.  (Vassurány, 1919.10.15.-1977.01.24. Szombathely.)

Édesapja: Unger Antal, uradalmi ács, édesanyja: Paszner Katalin.
Unger Károly volt a legidősebb gyermek a családban, aki négy testvérével élt a vassurányi erdészházban. Testvérei: Brigitta (1921-), Ferenc (1922-), Mária (1925-) és Anna (1928-). Mindannyian Vassurányban születtek. Unger Károly tanulmányait a vassurányi iskolában kezdte el. A középiskolát Szombathelyen végezte. Kitűnő tanulmányi eredményéért felvették a kőszegi tanítóképzőbe. Anyagi forrás hiányában azonban nem járhatott oda. Szülei faszobrászhoz és aranyozó mesterhez adták, a nagy kézügyességgel rendelkező fiút. Mesterei voltak: Herdlicska József faszobrász (Szombathely, Pohl Sándor utca.), Herendi Károly aranyozó mester (előbbi unokája, Szombathely, Jáki út 33.) és Jarosek Mátyás, cseh származású asztalosmester, későbbi jó barátja. Unger Károly, 1937-ben aranyozó segédlevelet szerzett. Kezdetben figurális szobrászattal és díszletfaragással (ornamentikával) foglalkozott. Tehetsége már korán megmutatkozott. Ezért javasolták számára az Iparművészeti Főiskola elvégzését, ahová 1940-ben fel is vették. A II. világháború azonban közbeszólt. Unger Károly katonai behívóval a frontra került. 1945-ben hadifogságba esett. A fogságból hazatérve írnok, majd géptávírász lett. 1947-ben nősült meg. Felesége: Berndl Erzsébet volt. Három gyermekük született: Károly, György és Árpád. Unger Károly 1954-től a Vas Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat grafikusaként dolgozott. 700 kirakat rendezése és a vállalat grafikai termékeinek elkészítése volt a feladata, melyet lelkiismeretesen és nagy szakmai hozzáértéssel végzett. A képzőművészet és a természet iránti rajongása sohasem lankadt. Autodidakta módon képezte magát, és amikor csak lehetett részt vett a képzőművészeti szabadiskolák tanfolyamain, képzésein. 1947 és 1955 között állandó tagja volt a Derkovits Képzőművészeti Szabadiskolának. 1952-től a Vas megyei Képzőművészek Munkacsoportjában dolgozott, annak megszűntetéséig, azaz 1964-ig. Alapítója volt a Zsennyei Művésztelepnek. S. Unger Károly 1967.04.27-én lett a Képzőművészeti Alap tagja, festőművészként.

S. Unger Károly képzőművészeti munkássága

Unger Károly, művésznevén: S. Unger Károly, vagyis Surányi Unger Károly.

Eleinte faszobrokat készített és a templomok oltárait, díszeit újította fel. Munkáit őrzi a balogunyomi, a felsőszölnöki és az osli templom. 1952-től fej-, mell- és egészalakos szobrokat készített, országosan díjazott volt. S. Unger Károly az 1950-es évek második felétől a festészet felé fordult, akkor még tele aggályokkal. „A faszobrászatot felcseréltem az ecsettel, hogy ez mennyire volt szerencsés döntés, ezt nem tudom”- írta önéletrajzában. Az idő igazolta S. Unger Károly tehetségét, hisz a képzőművészetben ismertté, híressé, festőművészként vált. Ő lett: a vasi táj krónikása.

Az 1950-es évektől haláláig képviselte a vas megyei művészeket hazai és nemzetközi kiállításokon. Képeit láthatták: Bulgáriában, Razgrádban, Ausztriában, a burgenlandi tartományban és Szlovéniában, Muraszombaton.

1961.06.11-én, a vassurányi Sigray kastélyban volt az első egyéni kiállítása.

Olyan nagy sikert arattak művei, hogy több képét a megnyitón megvásárolták.

Közgyűjteménybe is kerültek alkotásai. Sárváron volt a híres Gorkij fejszobra. Szombathelyre a képtárba hét festménye került. Szülőfaluja, Vassurány őrzi Petőfi Sándor mellszobrát és három festményét.

S. Unger Károly nagyon korán, 58 éves korában halt meg, 1977.01.24-én.

Sírja Szombathelyen, a Jáki úti temetőben található.

2011.06.25-én volt S. Unger Károly 50 éves jubileumi kiállítása, Vassurányban. Az érdeklődők a családi gyűjteményből láthattak szobrokat, festményeket.